Aki esetleg meg szeretné tekinteni, mit hagyott ki életecskééből annak itt egy link az esemény honlapjára : http://bkf.hu/artkickoff
 |
| forrás: http://bkf.hu/artkikoff |
Első belépéskor plakátok, szórólapok, felvételi tájékoztató és segítőkész műv. szakos hallgatók fogadtak, ahogy az lenni szokott. A belső térben külön volt ruhatár, (hisz igen hideg volt már akkor is januárban), egy színpad, jókora kivetítővel (ahol a programok pörögtek), mely előtt sok-sok szék, babzsákfotel és egyéb ülőalkalmatosság foglalt helyet. Kellemes modern helyet találtak, művészeti értékhez hűen a Design Terminálban, az Erzsébet téren a rendezvénynek.
Kicsit jobbra volt egy sor iMac számítógép, melyeken megtekinthették az érdeklődők a fesztivál egész kiállításanyagát. ITT jegyezném meg, hogy akárhogy keresgéltem, túrkáltam végig az összes mappát, nem találtam EGYETLEN EGY tervezőgrafikai munkát! Ha valaki szintén keresett és talált is akkor elnézést kérek mulyaságomért. :)
A vasárnapi napon vettem részt a következő programon : (inkább bemásolom, mert így könnyebb és gyorsabb):
Hogyan tovább?
Mi az eladható, ki vásárol ma design-terméket, melyek a kollekció-építés nehézségei? Majoros Zita (Printa Akadémia), Fehér Beatrix(Camou), Csergő Noémi (Bodza Csoport), Páger Bernadett (Eventuell), Fónagy Dóra és Luu Anh Tuan designerekkel Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta beszélget a tervezőket és a pályára készülőket egyaránt érintő kérdésekről.
Az elején kissé nehézkesen kezdve a bemutatkozásokkal és egyéb apró információk után, nagyon baráti hangulatban folytatva beszélgettek a jelenlévők igen fontos témákról.
Felmerült kérdések és témák, mint pl.:
1. hogy adhat tudomást valaki arról miután kikerül egyemről/főiskoláról, hogy létezik? .. hogyan tudathatja ezt a nagy világgal?
2. milyen bevált módszereik vannak a jelenlévőknek a munkamenet felgyorsítására?
3. mit gondolnak a másolásról és annak értékéről? mennyire lehet valaki sikeres ha feltűnően hasonlítanak a munkái másokéra?
4. milyen áron adhatóak el a termékek a tömegnek?
Ezek azok a kérdések voltak főleg azok úgy gondolom, amelyek széleskörűen érdekelhetik bármelyik művészeti szakos hallgatót.
Mivel régen volt már, és keveset jegyzeteltem ( én okos, és erre majd a következő cikkben rá is térek ) megpróbálom felidézni nagyjából, hogy ezekre a kérdések milyen válaszok és gondolatok érkeztek!
1.:
Elhangzott az, hogy amint végez az ember egyetemen, főiskolán érdemes belépni az Fiatal Iparművészek Stúdiójába, ahol az ember sok más szakmabelivel tud találkozni és együttműködni és ahol be tudja mutatni munkáit, melyek milyenségére elbírálást és tanácsokat kérhet.Pályázatok megnyerésével és nagyon jó portrólióval melyek kivételes tehetségünkről adnak tanúbizonyságot bekerülhetővé tudjuk magunkat tenni akár a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe is, bár tegyük hozzá, hogy ide azért nem kerül be mindenki :) .
Érdemes akár olyan emberekkel úgymond "szövetkezni" társulni, saját kisebb stúdiót létrehozni, akikben megbízunk, jó tudással rendelkeznek és olyannal, amellyel kiegészítjük egymást.
2.:Ez ott is megmutatkozott, hogy teljesen egyénfüggő. Kinek mi jön be igazán.
Pl.: Csergő Noémi a Bodza csoport egyik megalkotója azt nyilatkozta, hogy kezdetben az Iparművészeti Egyetemen, amikor megalakították ezt a csoportot, még 4en, 5en voltak és idővel nem tudták, annyi ember akaratát és kreativitását egységben tartani, így az évek során 2 főre szűkültek, azonban most olajozottan és jó összhangban tudnak dolgozni. Fónagy Dóra építész viszont éppen a csoportok stúdiumok és más összejövetelek hatékonyságát említette nem egyszer, alátámasztva gondolatait az ottani hallgatók véleményeivel mi szerint, annyi új elv, kidolgozásrendszer és gondolkodásforma cserél gazdát, hogy a hallgatók azt nyilatkozták mintha éveket fejlődtek volna azalatt az eltelt egy hónap alatt még közös projekteken dolgoztak más területről érkezett társaikkal.
3.:
Itt szintén Fónagy Dóra érvelése tetszett rettentően :) . Hagy másoljanak, kit izgat? Másolni a mai napokban kötelező, ha az ember fejlődni akar, meg stb. de annak nincs olyan értéke még nagy vonalakban sem, mint az eredetinek ötletnek, mivel teljesen más attitűddel rendelkezik.Gondoljunk bele, én sem félnék a másolástól, mert lehet h profimód lemásol vki, de h élesben kellene előtte levő minta nélkül valamit létrehozni ugyanabban a stílusban ahogy én is teszem, vajon menne neki?
Szóval másolgassunk csak, ami csak tetszik, de vonatkoztassuk el azt a saját erőnkből létrehozott értékeinktől. (hozzátenném szkeccsbuk :) rengeteget lehet kézileg fejlődni)
4.: Itt a Printa Akadémia vezetőnője, Majoros Zita tetszett nagyon. (főleg textil nyomda téma) Szóval, hogy nem lehet felvenni a versenyt mindenféle bevásárló központok alacsony áraival, melyek tömegszámra dolgoznak. Illetve úgy értve, hogy sem mennyiségileg, sem árilag, hogy nekünk magán studióval, nyomdával, megérje. Itt emelt ki pár márkát példának, melyet azért név szerint most nem említenék, legyen elég annyi h bevásárlóközpontokban amik szoktak lenni.
Én különösen szeretem az ő design termékeiket, melyeket egyaránt készítenek külföldieknek, s magyaroknak. Különösen azt a pólót ahol a budapesti hidak vannak a póló elején kitéve fentről lefelé térképszerűen a saját neveik betűiből, tipográfiával és egyéb grafikus elemmel kiegészítve.
Tudni kell azt is, hogy azért sem érdemes lejjebb vinni az árakat, mivel a művészetnek biza ÁRA VAN, és ezt az értéket meg kell fizetni, különben veszít eszmei értékéből. A design az kreatív értékbírálat, mely kreatív emberek rálátása és gondolataik érzéseik visszaadását tükrözi a világról.
Más kérdés viszont, hogy ezt mennyire tudjuk a hétköznapi embereknek átadni, megértetni és egyértelművé tenni velük mindazt, amit mi meg szeretnénk bizonyos grafikáinkkal, épületeinkkel, ruháinkkal, gondolkodásmódunkkal és kreativitásunkkal fogalmazni és figyelmet felhívni.
második rész folyt köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése